Mindig változni akartam. De a lényeg mindig ugyanaz volt. Ugyanaz a naiv, buta szeretni akaró lány maradtam, mint régen. Az is vagyok. Ugyanaz a lány. Szerettem volna más lenni, okosabb, erősebb, olyan, akit nem verhetnek át többé... De sohasem sikerült megváltoznom. Nem tudtam uralkodni az érzéseimen, s nem hallgattam az eszemre sosem. Mindig ezt akartam, hogy olyan lány legyek, akit senki nem érhet el, akit senki nem akar elveszíteni, mert akkor örökre elveszíti.. És Az a lány akartam lenni mindig, akit megbecsülnek, akit nem vernek át.. A lány, aki mindenkin átlát.. A lány, akit nem érdekel a szerelem. Sosem sikerült. Mindig a szerelem dominált... Nem az a lány voltam sosem, akit semmibe néznek, de szerelem volt a gyengém mindig... De most talán másképp lesz, ha végre egyszer az eszemre hallgatok.