Mindig
abba a hibába esünk, hogy hagyjuk, a múltunk határozzon meg
minket. A tegnapok, a múlt hónapok, az előző évek. A hibák.
Heteket töltöttem azzal, hogy emlékeztem. Arra, ami volt. Közben
elfelejtettem megélni a jelent, és lépni egyet a jövőbe. Nekem
valahogy mindig nehezebben megy. Megrémülök a változásoktól,
rettegek attól, ha valami úgy történik meg, hogy előtte nem
tudok rá felkészülni. Ha kimozdítanak a komfort zónámból
ingerült leszek és kétségbeesek. (…) Talán
az a legnagyobb hibám, hogy a megszokások rabja vagyok. Nem tudom
feldolgozni a hirtelen dolgokat, összeomlik a rendszerem, ha spontán
kell valamit tennem. Képtelen vagyok kezelni a váratlanul kialakult
helyzeteket, mert olyankor nincs előre betanult forgatókönyvem. Ha
pedig ez történik, akkor akaratlanul is magamat bámulom kívülről,
és rendszerint oda jutok, hogy elnémulok, mert zavarba jövök
saját magamtól. Törékeny vagyok, labilis és szorongó. Na és
akkor mi van? Szerinted más nem az?" (Forrás)
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
"...a szerelemre nincs garancia. De az elmúlt utazásaim alatt megértettem, hogy ebben az életben csak az számít, hogy keressük meg a boldogságunkat, és tegyünk meg érte mindent. Mindegy, hogy ki mit mond, mindegy, hogy ki néz hülyének, vagy eszementnek, teljesen mindegy. De ha a szíved után mész, akkor van esélyed a boldogságra."
(forrás)
(forrás)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése