Ott
rontjuk el az egészet , hogy azt hisszük van még lehetőségünk.
Hogy életünk szerelme ad még egy esélyt, ott lesz a pótvizsga
vagy kapunk ennél jobb állásajánlatot is . De jobb ha minél
hamarabb beismerjük, hogy ez nem így van . Persze számtalan
ajánlatba ütközünk majd életünk során , de csak egy igazi
létezik mindenből. Ami tökéletes nekünk. Ezt már abban a
pillanatban tudjuk , amikor először találkozunk vele. De mi
emberek kapzsik vagyunk , mindig jobbra vágyunk és egyből azon
tépelődünk, hogy vajon kaphatunk még ennél is jobbat ? Nem az a
baj alapvetően , hogy mindig többet akarunk , hanem az , ha
megkapjunk amire igazán vágytunk nem elégszünk meg vele. Aztán
mikor eldobjuk a megfelelőt és csak ócskább dolgok következnek ,
kétségbeesetten próbáljuk visszafordítani a dolgokat, de
olyankor már késő, hiába átkozzuk magunkat vagy teszünk
ígéreteket, ha visszaszerezzük megbecsüljük, olyankor már késő.
Tehát ha valami olyanba ütközöl amit mindig is kerestél , ne
gondolkodj , hogy lehetsz e még ennél is szerencsésebb ,
egyszerűen csak tartsd nagy becsben és élvezd minden pillanatát. (Forrás)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése