El kellett érni a legmélyebb pontot. A világom felszámolásával, mintha nem is léteztem volna. Mintha nem lett volna semmim. Mintha csak egy név létezett volna a világegyetemben, és hozzá nem tartozott volna semmi és senki. A csönd süvített a fejemben, minden ébredésénél. Alvás közben. Vagy miközben csak ültem. Fogalmam sem volt, hogy mit is csinálok. Nem volt különbség az alvás, a rémálmok és a valóság között. Ellöktem mindent, hogy ne zavarjanak meg. a csönd volt a világom. Csak ez volt. Csak ezt ismertem. Annyi helyen leírják, hogy mit kell ilyenkor tenni. Mégsem akartam semmit. Egy gomb kellett volna valahol a sötétben, amit ha megnyomok, már a név sem fog létezni.