Befelé
fordulok, és megtalállak. És mosolygok, hogy létezik a világban
egy társam. És kapaszkodok. De nem úgy, mintha nem lenne holnap.
Hanem édesen, csendben, ringatózva. Meg akartalak menteni, mégis
percről percre Te teszed meg.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése