Itt őrzöm a szívemben azokat a csodálatos pillanatokat, amiket együtt éltünk át. Olyan szép emlékek, hogy ha csak ennyit kapnék tőled az egész életemben, nekem az is bőven elég lenne. Tudom, furcsán hangzik, de így igaz... Már az is elég volt, hogy megmutattad, mennyire tudsz szeretni, elég volt az a sok mosoly, amit nap mint nap az arcomra csaltál, a helyek, amelyek rád emlékeztetnek, az órákig tartó beszélgetéseink, vagy azok a pillanatok, amikor reggel kinyitottam a szemeimet, és te voltál az első dolog, amit megláttam, akkor belenéztem a szép barna szemeidbe, és tudtam, hogy ez különleges pillanat. Vagy elég volt az a sok őszinte csók, a naplemente, amit együtt néztünk egymáshoz bújva... Nem éltem még át ilyen szép dolgokat senkivel, és pont ezért volt már elég az is, hogy megmutattad milyen újra szeretni és igazából szeretve lenni. Új fogalmat adtál ennek az egész "Szeretlek" dolognak, és ezért örökre hálás leszek! Egy új reményt és esélyt is adtál, hogy igazán éljek és megtaláljam önmagam. Melletted újra éltem, és újra élek. Fogalmad sincs róla, most mennyire boldog vagyok, hogy itt vagy.