Lehet, hogy könnyebb felállni, mint egy helyben ülni. Könnyebb elfutni, mint ott maradni. Könnyebb elmenekülni, mint visszafordulni. Vagy könnyebb előre nézni, mint hátra. Egyszerűbb azt mondani, hogy semmi, ahelyett, hogy elmondanád mi bánt. De vajon jobb csendben maradni, amikor ordítanál? Elfojtani dolgokat amiket kimondanál? Ülni és várni, ahelyett, hogy csinálnál valamit? mert sajnos magától nem oldódik meg semmi sem. Kellünk hozzá, de még mennyire, hogy kellünk hozzá! Csak rajtunk áll vagy bukik minden!