szeretnék írni Rólad.

a nevetésedről,

a furcsa színű szemedről,

a figyelmességedről,

az őszinteségedről, illedelmességedről,

az ingedről, a kezedről,

a legfinomabb teáról meg

a mekis kóláról, amitől megfagyott a kezem és

a medúzáról, amit a kocsi párás üvegére rajzoltunk.

(...)

a véletlen műve, hogy a kedvence zenéink szóltak a rádióba,

te meg énekeltél én pedig csendben

mosolyogtam, tartottam a kólád és szorítottam,

mert a bordák mögött túl hangosan kalapált a szívem.

olyan érzés, mintha már évek óta kocsikáznánk

és ismerném minden rezdülésed:

félszavakból,

szavak nélkül - tekintetből,

összenézés és kacagásokból.

mindenről írnék, s közben írok is de mégsem.

karakterekbe nem fér az érzés de valahogy belém sem.

nincsenek rá megfelelő szavaim.

szeretnék írni Rólad.

(forrás: Boroskóla)