Meg
kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Mindig mondd azt,
amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak
utoljára aludni, erősen átölelnélek és imádkoznék, hogy a
lelked őre lehessek. Azt mondanám neked, szeretlek, és nem tenném
hozzá ostobán, hogy hiszen tudod. Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz, ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a
napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre. Tartsd
magad közelében azokat, akik neked a legfontosabbak, és súgd a
fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson
időd arra, hogy azt mondd nekik, sajnálom; bocsáss meg; kérlek;
köszönöm. Mondd ki a szerelmes szavakat, a szerető szavakat, mert
senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése