Már nem tudom, mikor kezdtünk el úgy gondolni egymásra, mint társra. Nem emlékszem, mikor döntöttük el, hogy életre szólóan akarjuk egymást. Honnan lett bátorságunk törött szíveket összeilleszteni? Egyszer csak szerelemben ébredtünk. Azóta sajátos bája van melletted a világnak. Az álmaid megbabonáznak, mikor mesélsz. Melletted szabadnak érzem magam. Veled elhiszem, hogy nincsen lehetetlen. Hogy egyszer majd úgy lesz, ahogy álmodtuk. Ketten kéz a kézben a nagyvilágban. Egyszer majd elindulunk és vissza sem nézünk többé. Szétfoszlik minden, ami eddig ideláncolt, ha szétmarja a rozsda a fájdalmat. (Forrás: Annie Csodaországban)