Minden rossz ellenére, szükséges voltál és néha, amit nem is szerettem benned, talán az vált leginkább hasznomra. Erőssé tettél és bátorrá. Az elengedéshez is bátorság kell, félve nem lehet megtenni, mert akkor kapaszkodsz. De a szálak alatt, a jelen alatt, a bőrünk alatt, húzódik valami titkos erő, ami csak néha mutatja meg magát. Mikor eszembe jutsz elalváskor és mosolygok, mert van köztünk valami tiszta szeretet, ami mindent felülír, ami mindent megbocsát. Az az erő tanít is. Tanít arra, hogy mikor az ember igazán elhagyatott, akkor találhat csak kincseket. Akkor érti meg, hogy minden okkal történik és nincs fájdalom öröm nélkül, és nincs szeretet szenvedés nélkül. Húzódik bennünk valami, ami titokzatos, ami akkor is ott van, amikor már nem is hisszük, amikor megfeledkezünk róla, amikor az egyhangú napjainkat éljük. Aztán csak eszembe jutsz és mosolygok.