"Az eszem azt mondja ne, és talán igaza van. Tudom, hogy csak magam kínzom. Megvan az esélye, hogy megint én koppanok. Tudom...de a szívem mást mond...biztat, mert miért ne...mit veszthetek. Talán minden jól alakul...talán nem csalódok. Talán bolond vagyok...és szenvedni fogok. A szíven egy újabb seb...de majd beforr. Idővel majd egy heg marad csupán...a sokadik már. Nem az eszemre hallgatok...vállalom a kockázatot, mert én a szívemnek parancsolni nem tudok. Holnap eldől minden...nevetek vagy zokogok...nem tudom..."
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése