" Minden út ebben a városban ugyan olyan. Mindennek megvan a helye,de nekem nincs hol lennem. Egy koromfekete köd, ami kerget az esőben, akárhányszor kilépek az utcára. Furcsa, hogy a vágy milyen bolonddá tudja tenni az embereket, nemde? Hogy megtegyék azt, amihez előtte nem lenne bátorságuk. Olyan gyenge tudtam lenni mikor a közelemben voltál,öntudatlan és buta. Most magammal élek, nem tudok életre kelni sehogy sem, úgy érzem mintha fagyott lennék, egy burokban lélek nélkül és semmi más nincs körülöttem, csak hazugság. "
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése