A
boldogság azon múlik, hogy adott pillanatban magadra gondolsz-e,
vagy másokra. Felejtsd el, hogy mit vársz a sorstól, és arra
figyelj, mit adhatsz bele mások sorsába! A kemény munka után
pedig arra eszmélsz majd, hogy megvan mindened, amire vágytál: a
legértékesebb dolgok csendben bekúsztak az életedbe. Rohanj a
céljaid elől, loholj a világ közös céljai felé, és meglátod,
a sajátod üldözőbe vesz majd. A boldogságot nem lehet hajszolni
– megszelídíteni viszont igen. És ha már tudja, hogy biztosan
nem futsz utána többé, a nyomodba szegődik, és veled marad
örökké.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése