Néha
olyan jó sírni egy kicsit...
Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg
pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét
hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni.
Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány,
hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni.
Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat.
Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a
takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha..
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése