„ Úgy
lennék másutt,
mással, máshogyan. Sétálnék a csillagok alatt megállás
nélkül. Csak ne
volnék ilyenkor egyedül…
Megijeszt a magány és a
sötétség.
Ölelnék valakit, de nem lehet. Súgnék szép szavakat, de
elnyeli az éj. Nem
szomorú vagyok, csak magányos. Elég lenne egy ölelés
vagy csak egy
pillanat. De ezek csak álomképek maradnak és eltűnnek úgy,
ahogyan reggelre a
csillagok…"
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése