Azokon
a
napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam,
mint
a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál,
úgy
éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk
is,
táncoltam
a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem
faviccein,
és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a
napokon
amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek
előtt,
elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a
könnyem
ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam
voltam.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése