" Ez
olyan, mint egy sikítás, amit senki sem hall. Szinte szégyelled
magad, hogy valaki annyira fontos lehet, hogy nélküle semminek
érzed magad. Soha senki nem fogja megérteni, mennyire fáj ez.
Reménytelennek érzed magad, mintha semmi nem tudna megmenteni. És
amikor vége és elmúlt, szinte kívánod, hogy visszakaphasd azt a
sok rosszat, csak azért, hogy megkaphasd a jót. "
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése