" Nemcsak
a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást.
És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj
annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így
maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít
túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód
nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. "
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése