Abban
a pillanatban szerettem volna visszamenni az
időben,
és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy
titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot.
Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről
nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most
túl korán megy el.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése