Egy
megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását
lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és
így még közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak
ismeretlen, izgalmas irányokba, és ott érnek földet, ahol a
legkevésbé várnák. Szóval ezekben a pillanatokban éppen ez a
legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket és a hatásukat,
bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó
részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő
ütközésig.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Szerintem gyönyörűek ezek az ütközések. Van, hogy megtörténésük pillantában olyan kis jelentéktelenek, de később visszagondolva hatalmas súlyok lesz.
VálaszTörlésTeljesen igazad van. :)
VálaszTörlés