Nem
bánom, hogy megtettem, valahol még büszke is vagyok magamra, de
ettől nem jobb, mert meg kellett ismernem azt az oldalát, amit sose
tudtam volna róla elképzelni. Nem az fáj, hogy elutasított, hanem
az, hogy rájöttem játszott velem. Színjáték volt minden
pillantása, minden üzenete, minden mosolya.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése