Ó,
mennyire hiányzott neki a Férfi! Órákat töltött azzal, hogy
visszaidézte a hangját, az arcát és azt az utolsó pillanatot,
amit együtt töltöttek…
végül az emlékek
olyanok
lettek, mint egy takaró, amellyel melegen tartotta magát a
nyugtalanság és az aggodalom hosszú hideg időszakaiban.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése