„Van
mikor egy ember olyan vonzalmat ébreszt bennünk, hogy mikor a
közelébe vagyunk, elgyengülünk és az eszünk harcol ellene, de
tagjainkban érezzünk azt a mérhetetlen vágyat iránta, ami elöl
hiába menekülnénk, hisz úgy sem tudunk, mert a szívünk diktál,
és az akarat már mást is mond…”
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése