A
felejtést és érzékelést illetően a következő megfigyeléseket
gyűjtöttem össze: (...) a jót hajlamos vagyok abban a pillanatban
elfelejteni, amikor megtörténik, a rosszat nem: emlékszem minden
neheztelésre, mellőzésre, visszautasításra, amikor
megfeledkeztek rólam, átnéztek rajtam, vagy faképnél hagytak. A
jóra talán ezért nem marad szabad agykapacitásom.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése