A
legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz,
nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak
- amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva
jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A
legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a
lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként
vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak
furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek
meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem
sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem
miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése