Kezdem
megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan
ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne.
Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak
nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a
dolgokat.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése