Létezik
az, hogy valaki belép egy ajtón vagy beszáll egy autóba, és
amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az
övével, azonnal tudjuk, hogy ő az? Létezik az, hogy egyetlen
pillanat során olyan mértékű és mélységű érzelmek
halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során
nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra
és emlékezem. arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el
rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt
beköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak
vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás
csodálatos érzékelése, mert pontosan úgy nézett rám akkor
először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen.Ahogyan
csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor,
azokban a pillanatokban én is átéltem.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése