Mindegy,
hogy beteljesült, vagy beteljesületlen, viszonzott avagy
viszonzatlan. Megfog, felemel, a padlóra terít, majd mint aki sosem
végezte elég jól a dolgát, kezdi elölről az egészet. Elcsépelt
neve ott díszeleg minden idézet és vágy között, mégsem tudja
megfogalmazni senki, hogy mi ő és mit miért tesz. Ha nincs, akkor
őrülten kéne, ha van, pedig gyakran a legnagyobb őrületbe
kerget. S ha megélted mindkét végletét, már magad sem tudod
melyik a jobb: ha magadra hagy, s akkor nem is bánt; vagy ha veled
járja utadat, századjára is kigáncsolva kusza lépteid csak hogy
érezd erejét...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése