Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...)  Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Olvass tovább »
Kép
Csak az lehetek, amit kihozol belőlem. Rád reagálok, a szavaidra, a viselkedésedre, arra, ami vagy, és igen, akárhogy is legyen, ha nem a legjobbat hozod ki belőlem, azt, akit szeretek, én bizony arrébb állok, te meg nem fogod érteni, hogy mi van. Pedig csak annyi, hogy ragaszkodom magamhoz. Igen. Veszélyes vagyok. Kockázatos játék, de csak akkor, ha nem tudsz bánni velem!
Olvass tovább »
Kép
Ha tudnád mennyire hiányzol nekem.(...) Egy élet alatt sem tudnám elfelejteni. Elengedtem a haragomat, ahogy a bosszúvágyat is. Elfogadtam mindent Nihan. Mindent. Ez a kéz hozza el nekem a fényt és ez mutatja az utat. 10 percre visszakaptam az életem. Átjárta a szívem a szeretet. És erről nem fogok lemondani. Nem érdekel jó-e vagy rossz, amit teszek. Nem számít, hogy mit rejt számomra a jövő. Ez az én utam. Nem figyelek a bátortalan szavaidra, mert a szíved értem üvölt. Értem hullnak a könnyeid. És ha az életembe kerül is, megvigasztallak. Mert tudom, hogy engem akarsz. És harcolni fogok érte. Ahogy te is harcolni akarsz.
Olvass tovább »