'Nincs
olyan, hogy vissza út, amin elindultál folytasd, ne add fel, már
ne. Milyen lenne, ha fognál egy csokoládét, megkezdenéd és
otthagynád, majd egy új csokoládéba kezdenél, és azt is
otthagynád, majd egyre több otthagyott csokoládé lenne, és azon
kapnád magad, hogy elfogyott az új, megkezdetlen csokoládé.
Pontosan így van az élet útjaival is. Feladunk egyet, feladunk
kettőt, de mindet nem tudjuk feladni, akadály nélküli út nincs.
Csalódás, küzdelem, kisebb szélviharok vannak, de minden küzdelem
után ott a happy end, és a kitisztult kék ég a gyönyörű
szivárvánnyal. Végig kell menni a tüskés, szúró ösvényen,
ahhoz, hogy a mesés tisztásra eljuthassunk.'
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése