Macskanő
vagyok, nálam az élet varázsa. Illatom nem parfüm, hanem a bőröm
frissessége, nedveim üde érzete, leheletem könnyedsége. Erőm a
szemeim mélyrehatósága, bőröm simasága, testem szorító
feszessége, ahogyan befogadok egy másik testet lelkestől.
Nőiességem, teljességem az érzékeim vadsága, karmaim, fogaim
bántó cirógatása, nevetésem csilingelése. Vonzásom a
meghallgatás művészete, a kimondás képessége, az érzékenység
kiváltsága. A nőnek ebben a tudatban kell élnie a mindennapokat a
bevásárlástól az ablakpucolásig.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése