Minden
azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni valamire, olyan dolgokról
kezdesz fantáziálni, amikről korábban még csak nem is álmodtál,
és mielőtt feleszmélhetnél, villámcsapásszerűen önt el a
szeretet és az izgalom. Azon kapod magadat, hogy úgy viselkedsz,
mint egy megszállott drogfüggő, ha nem kapod meg az adagod,
rosszul vagy, megőrülsz, és a díler, aki korábban folyamatosan
termelte benned a vágyat, most mégis megvonja tőled a vágyott
szert, amit korábban ingyen és bérmentve adott. Azon kapod magad,
hogy lefogytál, reszketsz egy sarokban és a lelked is eladnád, ha
még egyszer kapnál belőle. Időközben vágyad tárgya próbál
megszabadulni tőled, és úgy néz rád, mintha még sohasem látott
volna. Az a vicces, hogy nem hibáztathatod, hiszen nézz csak
magadra, igazi csődtömeg vagy, igazság szerint te sem ismersz
magadra. Végül eléred a vak szenvedély utolsó fázisát,
teljesen és visszavonhatatlanul lejáratod magadat.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése