Sajnálom,
de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt.
Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel.
Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan
hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott
van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok,
csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed,
köszönöm a gyerekeket! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke
lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a
tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az
életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése