Ahogy
egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága
apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja,
vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled,
nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember
belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk,
tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a
szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz
és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája
eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött
meglátni valakiben a szépséget.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése