Elértünk
egy olyan pontra, ahol már annyira szerettem, és annyi közünk
volt egymáshoz, hogy én képtelen lettem volna ugyanúgy folytatni.
Többet szerettem volna, vele akartam lenni. Egész egyszerűen
elképzelni sem tudom, hogy egy helyben topogjunk, hogy ugyanezt
folytassuk akár egy kicsit is hosszabb távon. Vagy előre, vagy
vissza, de mozdulni kellett.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése