Félek
a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól,
hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva
átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz
boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes.
Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy
összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlen
egyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése