Éreztétek
már úgy, hogy volt egy fiú akit hihetetlenül szerettetek, aztán
kidobott titeket és mérhetetlenül fájt, majd hetek,hónapok múlva
a fájdalom csillapodni kezdett, és úgy érezted, hogy készen
állsz az életre újra, hogy ismét szeretni tudsz? Nos igen, és
azt is éreztétek már, hogy miután bele vetetted magad az életbe,
a bulikba, a pasikba és szerelmet kerestél, de csak viszonyt
találtál? És nem a másikkal volt a baj, hanem veled, mert nem
szeretted, és csak a volt párodat kerested a mostaniban? Én igen,
ekkor ismertem fel magamban, hogy még koránt sem vagyok túl rajta,
ha a nevét mondják a szívem nagyokat és hevesebben dobban, de ezt
a külvilág nem tudja, hogy még mindig Őt szeretem, ezért nem
értik, hogy miért van új barátom hetente, és miért van az, hogy
minden hétvégén keresek egy új fiút aki "elszórakoztat".
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése