Néha
borzasztó bonyolultnak tűnik kontrollálni az érzelmeinket. Tudni,
hogy mikor, ki iránt, s legfőképpen hogy mit érzünk, s miért. A
múlt emlékeit nem engedtük el, vagy már rég elengedtük, és egy
új, más dolog alakult ki bennünk. Az embert magát szeretjük,
vagy csak azt, amit ad?! Helyrerakni mindent, és mindenkit, nem
egyszerű dolog.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése