Nem
hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy
ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy
öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet
akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség,
ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon
észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben...
két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor
megértek e találkozásra.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése