A
szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és
teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz.
Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés,
hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre
eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted. De
aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz .Ekkor
már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod
elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad,
mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos
képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége
van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért !
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése