Az
ölelésed számomra fontosabb, mint gondolnád. Nagyon sokat jelent
az, mikor magadhoz húzol és csak ölelsz, ölelsz végtelennek tűnő
másodperceken át. Ilyenkor mindig mosolyog a szívem. Ha valami
akkor éppen fájt, az elmúlik. Ami sebet hagyott maga után az
nyomtalanul begyógyul és nem marad más csak a boldog pillanat,
Te és Én, egymás karjába fonódva.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése