Soha,
semmilyen emberi találkozás alkalmával nem éreztem még ezt a
különös közelséget, mint ez este, e pillanatban - nem tudom
megmondani ez érzés nevét, csak arra emlékszem, hogy a
várakozásnak valamilyen rendkívüli izgalma ejtett meg. Az élet
ritka pillanatainak egyike volt ez, mikor egy ember a szenvedély
erejével feltár valamit a világ rejtett értelméből egy másik
ember előtt.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése