Hiába
van meg mindenem, nem tudom értékelni, mert mindig keresek valamit,
ami még hiányzik, de sosem találom meg, hiszen azt sem tudom, mi
az, így aztán nem is élek a jelenben, mindig a következő
pillanat jár a fejemben, és ennek következtében gyakran meg sem
látom azt, ami valójában körülvesz. Tisztában vagyok azzal,
hogy ez így nem jó, de sosem tudtam tenni ellene.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése