Mintha
előre meg lenne írva, hogy a tökéletes pillanatokat-amikbe
beleremeg a tested, libabőrös leszel, elveszted az irányításod
magad fölött-kötelezően követik azok, amikor az emlékekbe
kapaszkodsz, testedet átjárja a nyugtalanság és a félelem, hogy
megint észrevétlenül olyan sebezhetővé váltál, mint akkor.
Kiszolgáltattad magad a szerelemnek.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése