Gyakran
olyan apróságokon idegesítjük fel magunkat, amelyekkel nem
kellene törődnünk és el kéne felejtenünk. Itt vagyunk ezen a
földön, csak néhány évtized az életünk és sok
visszahozhatatlan órát felcserélünk olyan bajokon töprengve,
amelyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése