Idővel
az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy
kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem
azt jelenti, hogy lefekszel valakivel és hogyha nincs valaki
melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... Megtanulod, hogy
egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem
ígéret...Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
Megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap
nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan
változata, ami megállíthat félúton.. És idővel megtanulod,
hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér,
előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a
haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit
megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom',
de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha
megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy,
mint régen… Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de
eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi
sem ismételhető és megtanulod, hogyha jól is érzed magad
azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik
már nincsenek.. Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással
próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy
szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél
lenni...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése