Megmoccant alattam az ágy, ahogy közelebb araszolt. Inkább éreztem, mint láttam, ahogy fölém hajolt. Meleg és kimért lélegzete megérintette az arcomat. Két lélegzetvétel. Három. Négy. Nem tudtam, mit akarok. Aztán hallottam, hogy nem vesz levegőt, és egy pillanat múlva éreztem az ajkait a számon. Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csöndes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: 'több kell'. Azt mondta: 'Ezt akarom'.