Soha
nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned
valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a
szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod -
mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az,
magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert
látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak
pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a
láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor
legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem
- szerelmes leszek.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése