Szerelem
az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, hogy az
életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és
akármilyen baj ér, akármilyen zaklatott vagy, mellette
megnyugszol. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem
tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott
fekszik melletted gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése